Emlékkönyvbe

Légy ilyen!

Légy mindig szerény és elégedett,
Mert ki magasra tör, az boldog nem lehet.
Lásd, a büszke pálmát letöri a szél,
Míg a kis ibolya a fűben is megél.
S majd lassan, lassan idő múlásával,
Tanuld meg az embert szeretni hibával.
Mert ha olyat keresel, kiben hiba nincsen,
Csak egy más világon találsz,
Mert miközöttünk nincsen.

* * * * *

Mit írjak?

Mit írjak? Mit írjak?
A tollamat rágom,
mintha abból szedném ki a tudományom.
Hopp, megvan! -Tengeren két hajó...
Jaj, de ezt nem írhatom, talán nem is lesz jó!
Nade az írásnak vetek most már véget! Izé, na!
Hogy is mondjam? Úgy szeretlek Téged!

* * * * *

Fiatalon-öregen

Amíg fiatal vagy,
Minden szépnek látszik,
Hulló könnycsepped is
Szivárvánnyá válik.

De ahogy az évek
Lassan tovaszállnak,
Úgy nőnek szívedben
A gondok, s az árnyak.

Most ahogy te szeretsz,
Úgy szeretnek mások,
Úgy lesz ellenséged,
Úgy lesz jó barátod.

S ha majd minden álmod
Valósággá válik,
Akkor se feledd el:
"Légy jó mindhalálig!"

* * * * *

Az élet

"Figyelj drága, kicsi lélek, elmondom neked mi az élet!
Semmitől nagyra nőni,
sírva világra jönni.
Lassan járva, óvakodva, anyakézbe támaszkodva.
Az ABC könyvet bújva, a tudós harsonáját fújva.
Nagy kalandok után menni,
hazug csókot megízlelni.
Aztán feledni gyorsan, majd szeretni halálosan.
De az ember mégsem boldog, gyötörik ezer gondok.
Majd újból lassan járni óvakodva, de már botra támaszkodva.
Csipkés szemfedeleket kapni, s egy szép őszi éjjel meghalni.
NE sírj drága kicsi lélek, de hidd el nekem EZ AZ ÉLET"

* * * * *

Feledés...

"Elválni könnyű, de feledni nehéz.
A szív a múltba ezerszer visszanéz.
Lehet hogy könnyen, nevetve búcsúzunk,
De fájni fog, ha találkozunk.
A sors tudja, mi lehet,
Ha visszajössz, lesütöd szemed.
Százszor is megállnál, mégis visszamész,
Elválni könnyű, de feledni nehéz."

* * * * * 

A nagymama sír

Ha majd hajad fehér lesz és kezed reszkető,
S ott ülsz majd kis unokáid közt
És az egyik könyvet vesz elő
"Nézd nagymama egy könyvet találtam"
S te felnyitod majd fedelét és eszedbe jut kit talán akkor
már régen takar a sir
Kis unokáid félre suttogják: "Nézd, a nagymama sír!!!"

* * * * *

Légy boldog

Csalódni kell, hogy boldogok lehessünk
Feledni kell, hogy újra szeressünk!
Kell tudni kacagni, szeretni és sírni,
Valakit megunni és újból visszahívni!
Csalódni kell százszor, csalódni kell ezerszer,
hogy boldogok lehessünk
egyetlen egyszer.